1969-ben végeztem az egyetemen, 1974-ben megcsináltam a szülészet-nőgyógyászati, ’82-ben pedig a klinikai onkológia szakvizsgát. 1980 óta dolgozom a Kútvölgyi Kórházban, ahol az osztály sokoldalúsága fogott meg. Orvosként kiemelten fontos számomra a citológia, a rákszűrés, a gyulladáskezelés. Nőgyógyászati pácienseim kapcsán híve vagyok a partnerek kezelésének is, hiszen a kontaktfertőzések igen gyakoriak. Kötelességemnek tartom a megfelelő higiéniás viszonyokról és szexuális kultúráról való felvilágosítást.

A szülések során az élettel, az onkológia révén pedig annak elmúlásával is rendszeresen találkoztam: ez a kontraszt rendkívül meghatározó számomra. A szakmámban eltöltött eddigi 50 év alatt azt tapasztaltam, hogy a technológia fejlődésével az emberek betegségtudata is erősödött, megváltozott, ezért is tartom kiemelten fontosnak, hogy eloszlassuk az esetleges tévhiteket.

Szülészként nem csak az a feladatom, hogy világra jöjjön a gyermek: felelősséggel tartozom későbbi fejlődéséért is. Mindig figyelembe veszem pácienseim egyéni igényeit, nem vagyok ellene az apás szülésnek vagy a formálistól eltérő módszereknek, ám csak addig, amíg a gyermek nem kerül veszélybe. Nagyon fontosnak tartom a szülések szakmai irányítását.

Az életemben mindig jelentős szerepe volt a sportnak, a mai napig igyekszem időt fordítani rá. Mivel annak idején kacérkodtam vele, hogy irodalomtörténész legyek, nagyon közel állnak hozzám a könyvek. A négy kedvencem a Biblia, a Faust, az Isteni színjáték és Az ember tragédiája, ezeket mindig szívesen nyitom ki, amikor csak időm engedi.