1972-ben születtem Szegeden. Édesapám agrármérnök, édesanyám közgazdász. Gyerekkoromat és iskolás éveimet egyaránt Szegeden töltöttem, majd az egyetemet szintén szülővárosomban végeztem a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán.  Amikor kezdtem a középiskolát, akkor indultak Magyarországon az első kéttannyelvű iskolák, és gyakorlatilag Szegeden mi voltunk az első ilyen osztály. Ez számomra a nyelvtanulás területén is és a világba való kitekintés területén is nagy lökést adott. Ennek köszönhetően többször eljutottam Amerikába, ami akkoriban nagyon nagy dolognak számított.

Az orvostudomány már az általános iskolás és gimnáziumi évek alatt is érdekelt, de nem volt akkor még annyira meghatározó számomra. Sokáig gondolkodtam az állatorvosi pályán is, de végül mégis úgy döntöttem, hogy orvos szeretnék lenni. Felvételiztem az egyetemre, bejutottam, majd sikeresen diplomát szereztem.

A gyakorlatiasság, a manualitás mindig közel állt hozzám, szerettem azt, amikor elvégeztem valamit, és volt eredménye. Eleinte érdekelt a neurológia, de végül az számomra túlságosan tudományosnak bizonyult. Maradt a traumatológia és a sebészet, e között a két terület között gondolkodtam, de végül, az akkor még csak jövendőbeli apósom szavára hallgattam, aki kardiológus-belgyógyász-pulmonológus, és azt tanácsolta nekem, hogy válasszam a sebészetet. Ettől függetlenül mindkét helyre felvételt nyertem, de végül mégis a sebészet mellett döntöttem. Ezt pedig nem bántam meg azóta sem.

Van két nagy fiam, és két kislányom. Ők a feleségemmel Szegeden élnek és ott járnak iskolába, én pedig a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórházban dolgozom, és ez már 9 éve így van. Most gondolkodunk azon, hogy a család Kaposvárra költözzön, hiszen a feleségem is orvos, itt dolgozik a kaposvári kórházban a sürgősségi osztályon, de a gyerekek nem igazán vágynak a változásra. Az iskola, a sport, minden Szegedhez köti őket, de szerencsére szüleink is ott élnek, és nagyon sokat segítenek mozgalmas életünkben.