1967-ben születtem Kaposváron, gyerekkorom első éveit pedig Taszáron töltöttem. Édesapám pilóta volt a taszári légibázison, édesanyám háztartásbeli. Az elemi osztályokat is Taszáron végeztem, majd Szentbalázsra költöztünk, ahol nagyon szép gyermekkorom volt. A későbbiekben a szentbalázsi iskolából a kaposvári Tóth Lajos – mai nevén Kodály Zoltán – Általános Iskolába kerültem, a középiskolát pedig a Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem és ott érettségiztem. Nagyon sok szép emléket adott nekem Kaposvár és sok szálon kötődöm a somogyi megyeszékhelyhez és környékéhez, és ezt az is bizonyítja, hogy egyetemi éveimet követően ezt a várost választottam, jelenleg is itt élek.

Az érettségit követően a Pécsi Orvostudományi Egyetemre nyertem felvételt, ahol 1992-ben diplomáztam. Egész életemben közel álltak hozzám a reál tantárgyak, viszont szerettem volna egy olyan szakterületet választani, amiben a kihívások, problémamegoldások és a segítségnyújtás mindennapos, így aztán az orvosi pálya mellett döntöttem. Kezdetben az operatív, manuális szakmák vonzottak, de akkoriban majdhogynem lehetetlen egy ilyen jellegű – sebészeti, vagy a szülészet-nőgyógyászati – osztályra bekerülni, így aztán a Patológián helyezkedtem el és 2 évig ott dolgoztam, majd az akkori I. számú Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa hívott át a belgyógyászatra, ahol a munka sokszínűsége megfogott és eredeti elképzelésem ellenére ott is maradtam. Belgyógyászatból 1999-ben tettem sikeres szakvizsgát, és időközben a belgyógyászati osztályok összeolvasztásával a gasztroenterológiai részlegre kerültem, ahol az endoszkópos beavatkozások kevésbé, sokkal inkább a szakrendelések, azon belül is a hepatológia – máj betegségeivel foglalkozó orvosi tudományág – érdekelt. A terület fejlődése, az új kezelések lehetősége felkeltette figyelmemet, végül is maradtam. Gasztroenterológiából 2008-ban szakvizsgáztam.

Az elmúlt évek során több tudományos munkában is részt vettem, úgy a belgyógyászat, mint a gasztroenterológia területén, több szakcikket is írtam, illetve részt vettem egy továbbképző kurzuson az Oxfordi Egyetemen, ami egy nagy élmény volt számomra.

Feleségemmel a megyeszékhelyen élünk, két lányom van, és szabadidőmben szívesen kertészkedek, focizok az orvoskollégákkal és barátokkal, akikkel így a munkahelyen kívül is találkozhatunk, kötetlenül beszélgethetünk.

A Kapos Medical Magánegészségügyi Centrumban az orvos-páciens viszonyt partneri kapcsolatként képzelem el, ahol nincs alá- illetve fölérendeltség, hanem sokkal inkább egy olyan partneri együttműködés a betegekkel, amely során a felmerült kérdésekre adott válaszadás, problémamegoldás és a gyógyítás kap kiemelt szerepet.